K.O....

Az ott töltött napok elég vegyes érzelmekkel teltek. Szerettünk, utáltunk, csalódtunk, meglepődtünk, örültünk, szomorkodtunk, kiabáltunk, beszélgettünk, barátságokat kötöttünk de mindent összevetve jól éreztük magunkat. Zsongiztunk és zenéltünk több kevesebb sikerrel, persze kalappal. 18-án voltunk Pátkán a Zsonglőr Csoportal adtunk egy bemutatót gyerekeknek akiknek nagyon tetszett a műsor, továbbá mindenképpen említésre méltó, a helyiek vendégszeretete, kedvessége és nyitottsága. Miután Pátkán kellemesen elfáradtunk irány vissza Veszprémbe, ahol utolsó nap hatalmasat zsongiztunk, majd jött a semmihez sem fogható QUIMBY koncert. Állati jót buliztunk, majd mikor lejátszották az utolsó számukat visszamentünk szállásra (ami egy iskolaudvaron volt és illegaálisan tartózkodtunk ott). Másnap reggel rá kellett döbbennünk hogy a csomagunk mennyisége meghaladja a teherbírásunkat, de keserves kínok között eljutottunk az állomásra, ahol +1 órát dekkoltunk, mert nem fértünk fel a buszra és meg kellett várni a következőt. A hazafele út is érdekes volt... és... természetesen mindenkinek jutott ülőhely csak nekem nem. Álltam egészen Várpalotáig és ott sikerült ülőhelyhez jutnom.